A rosé- és sillerborok készítési technológiája sok szempontból hasonló, de természetesen vannak lényeges eltérések is. Lássuk miben is különbözik egymástól a rosé és siller bor.
Rosé és siller között sok helyen nincs különbség, hazánkban illetve német nyelvterületeken tulajdonítanak jelentőséget e két bortípus közötti színbeli, testességbeli és karakterbeli különbségeknek, de például Franciaországban nincs siller bortípus, ők szimplán 18 féle rosé színárnyalatot különböztetnek meg.
Rosé vs Siller
A rosé borok esetében a cefreáztatási idő (vagyis a bogyókból kifolyó lé és a bogyóhéj áztatási ideje) 4-24 óra. A siller boroké 2-3 nap az erjedés megindulását követően, de nem ritka, hogy akár egy hétig is együtt tartják a cefrét.
Miért van erre egyáltalán szükség?
A színanyagok többnyire a héjsejtekben lokalizálódnak, néhány ún. festőlevű fajtától eltekintve. A festőlevű szőlőknél nemcsak a héjban, hanem a húsban is találhatók színanyagok, pl. Turán, Kármin, Bíbor kadarka.
A rosé készítés eljárásmódjai közé tartozik még az is, amikor a vörösboros cefréből a színmustot elvezetik és a visszamaradó részből készítenek egy koncentrált vörösbort (hívják ezt duplapasztás vörösborkészítésnek is) a színmustból pedig egy jó minőségű rosé bort. Ez az ún. Saignée-eljárás.
Az erjedés hőmérséklete is különböző lehet, a rosé borok különösen friss, gyümölcsös karakterét az alacsonyabb 15-16 fokon történő erjesztéssel lehet a legjobban megőrizni. A siller borokat lehet ilyen, vagy magasabb (18 fok körüli) hőmérsékleten is erjeszteni.
A rosék és sillerek palackzárási módjai is kicsit különböznek a vörösborokétól. A műanyagdugó és a csavarzár használata teljesen elfogadott és be is vált módszer. Míg a vörösborokat inkább még ma is parafadugóval zárják a borászok.
Ehhez kapcsolódó tartalom: