A szőlő feldolgozása, a borkészítés folyamata a legtöbb esetben még az ősszel befejeződik. Ilyenkor nagyon sok munka vár a borászra a pincében, gyakorlatilag a szüret kezdetétől a must forrásának befejeződéséig a nap 24 órájában a pincében kell lenni.
A vörösbor készítése tekinthető a borkészítés legősibb módszerének . A szüretet követő első technológiai lépések megegyeznek a fehérszőlő előkészítésével (kocsány eltávolítása, bogyózás). A cefre kipréselése előtt a must és a törköly együtt erjed ki. A szőlő héjában található színanyagok, a vörösbor karakterét meghatározó csersavtartalom a szőlő héjában található, amelyet az erjedés során kell kioldania. Ha ez a folyamat csak néhány óráig tart, akkor az eredmény rozébor lesz. Ha néhány napig , akkor sillerbort kapunk, ha pedig az erjedés végéig vagy netán még hosszabb ideig, akkor vörösbor préselhető.
Az erjedés törkölyt folyamatosan felhajtja a must felszínére, ezért napjában többször is a törkölyt ismételten a must felszíne alá kell nyomni (csömöszölés). A vörösbor erjesztése fakádban (káci) vagy erre a célra kialakított tartályokban történik.
A vörösboroknak rendszerint jót tesz a fahordós érlelés, ezért a bor érlelése különböző méretű hordókban történik.
Hordót a bornak
Az újbor elkészültét követően a bor egy új életszakaszába lép, az érlelés fázisába.
A legtöbb bor meghálálja a hosszabb, rövidebb érlelést. A boroknak egy része érlelés nélkül kerül palackba. Ezek a borok rövidebb, hosszabb időt töltenek acéltartályban, majd a frissességük megőrzése érdekében hamar palackba kerülnek.
Az érlelés akár több évig is eltarthat attól függően, hogy a borász milyen bort álmodott meg. A borok érlelése tartályban, hordóban és palackban egyaránt történhet.
A bor élvezeti értékének növeléséhez a hordós érlelés képes a legnagyobb mértékben hozzájárulni, amelyet egyes esetekben palackos érlelés is kiegészít. A bor érésének folyamatát jelentősen befolyásolja a hordó mérete és kora. Leggyakrabban két típusával találkozunk a fahordóknak. A bor lassabb érését teszi lehetővé az ászokhordó, amely 5 hektoliteres mérettől egészen nagy méretig terjedhet. Nagy divatú lett a 200-250 literes űrtartalmú, úgynevezett barrique (barikk) hordók használata az utóbbi évtizedekben, hogy bennük a fa előnyös, a bor illat- és ízanyagait kiegészítő tulajdonságai jobban érvényesülhessenek. A hordó hatását a borra a hordó méretével, korával, illetve a hordó belsejének pörkölési intenzitásával lehet szabályozni. Minél erősebben pörkölik ki a hordót, annál jelentősebb a hatása a bor illatára, aromájára.
A bor érlelt jellegét a legtöbb fogyasztó a hordó ízének, zamatának, illatának jellegéhez köti. Annak ellenére, hogy a bor hagyományos érlelőhelye a hordó, számos, szabályosan alkalmazható technológia áll rendelkezésre a hordójelleg, a hordó zamatának kialakítására. Ennek egyik legelterjedtebb módja a tölgyfa darabok vagy a tölgyfa forgács alkalmazása. A megpörkölt faanyag borhoz keverésével a kellemes hordóíz kialakítása időben rövidebb és jóval olcsóbb a hordó alkalmazásánál. Ilyen technológiai lépés használata esetén természetesen nincs lehetőség arra, hogy a címkén feltüntessék a hordóhasználatot. Ezért amikor a bor címkéjén azt olvassuk, hogy barrique, barrique-ban erjesztett, hordóban erjesztett, barrique-ban érlelt vagy hordóban érlelt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az érleléshez valóban hordót használtak.
Ehhez kapcsolódó tartalom: