A Leányka egy magyar minőségi fehérborszőlő-fajta. Erdélyből vagy Moldvából származik. Az elterjedtségi sorrendben a tizedik helyen áll. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában termesztik.
A nagyüzemi termesztéstechnológia , a gépi szüretelés nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektől jelentősége csökkent. A korábban telepített ültetvényekből még ma is sokat művelnek, mert a Leányka tűrőképessége sokoldalú, tőkéi hosszú életűek.
A szőlő jellemzői
Tőkéje erőteljes fejlődésű. Meghálálja a combművelést, karós támberendezést igényel. Nagyszámú vastag, világosbarna vesszőt nevel. Levele csupasz, fényes, erősen tagolt, nyílt váll- és oldalöblű.
Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről. Szeszélyes, „rugós fajta”. Fürtje kicsi, vállas, tömött.
Fagytűrőképessége jó. A nagyüzemi termesztés körülményi között – az amúgy kielégítően termő fajtát – alacsony termőképességűnek minősítették. Mindehhez hozzájárult erős növekedési erélye, amit a korszak nagyadagú (nitrogén) trágyázási gyakorlata tovább fokozott, így a tőketerhelés miatt nem adott megfelelő minőséget.
A Leányka bora
Bora gyakran nektárillatú, testes, de kissé lágy. Belőle készült híres borfajták az Egri leányka és a Móri leányka. Az Egri leánykát szárnyasokhoz, borjú- és báránysülthöz ajánlják .
Ehhez kapcsolódó tartalom: