A Neszmélyi borvidék elsősorban fehérborairól híres, de újabban már a vörösbort adó szőlők is helyet kaptak. Névben és technológiában a borvidék talán leglátványosabb fejlődésén az 1990-ben létrehozott Hilltop Neszmély pincészet ment keresztül.
Földrajzi elhelyezkedés
A Neszmélyi borvidék szőlőültetvényei közigazgatásilag Komárom-Esztergom megyében, földrajzilag pedig a Bakony, a Vértes, a Gerecse és a Pilis-hegységeket kísérő domboldalakon helyezkedik el.
A Neszmélyi borvidék területe
6600 Ha (ebből 4250 Ha I. osztályú). A szőlővel betelepített terület kb. 1400 Ha.
A borvidék települései
Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kisbér, Nagyigmád, Vérteskethely, Baj, Bajót, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Lábatlan, Mocsa, Neszmély, Süttő, Szomód, Tata, Tát, Tokod, Vértesszőlős
Területi adottságok
Éghajlata és időjárási viszonyai kiegyenlítettek. Napsütéses órák száma évi 1950-2000 óra, csapadék mennyisége 550-650mm. A borvidék hegyei a Kisalföld felől betörő viharok erejét letörik, ezáltal védik a vidék ültetvényeit. A Duna közelségéből adódó mikroklíma főleg a Dunaalmás és Neszmély környéki szőlőterületeken érvényesül.
A borvidék történelme
A vidék első szőlő ültetvényeit még a rómaiak telepítették. A borvidék névadó városa 1422-ben már létezett. A török uralom idején a szőlészet és borászat visszaesik a térségben, és majd csak a XVIII. században kap újult erőre.
A XIX. században az Esterházy-ak mintagazdasága alapozza meg a Neszmélyi borvidék hírnevét. A filoxéra vész ezt a vidéket később érte el, ugyanakkor nagy pusztítást végzett. Az ültetvények újratelepítése után sikerült helyreállítani az itteni szőlőkultúrát. 1977 óra újra önálló borvidék.