Az 1925 hektáron elterülő Szekszárdi borvidék Magyarország egyik legősibb bortermelő területe, ahol a szőlőművelés hagyományai a római korig nyúlnak vissza.
Földrajzi elhelyezkedés
A Tolnai Sárköztől nyugatra húzódik észak-déli irányban a Szekszárdi-dombság, melynek keleti oldalán találhatók azok a dűlők, amelyek oly híressé tették az itteni bort.
A Szekszárdi borvidék területe
6000 Ha )ebből 3800 Ha I. osztályú). A szőlővel betelepített terület kb. 2300 Ha.
A borvidék települései
Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Kakasd, Kéty, Medina, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba
Területi adottságok
Éghajlata mérsékelten kontinentális, ritkán vannak tavaszi és őszi fagyok, viszont helyenként aszályos időszakokkal kell számolni. Az egyik leghosszabb tenyészidejű borvidékünk. A szőlőhegyek fő tömegét agyag és homokkő adja, helyenként akár 30 méter vastagságú lösztakaróval.
A borvidék történelme
A római korban Szekszárd helyén lévő római települést Alisca-nak hívták. Ezt egy márvány szarkofág bizonyítja, amin mitológiai jelenetek és egy szőlőtőke is látható. A római kor után az első biztos támpont az esztergomi káptalan által kiadott I. Béla alapító oklevelét tartalmazó átirat, amely felsorolja az 1061-es adományokat, ami szerint az egyházi birtokon magas fokú szőlőtermesztés folyt.
A török hódoltság idején a fehér bor mellett meghonosították a vöröset is. A borvidék híres kadarkáját a törökök elől menekülő rácok hozták erre a vidékre. A török Üszküdarból eredeztethető kadarka nagy hírnévre tett szert és a szekszárdi borvidék jellegzetes fajtaként ismert. A törökök kivonulásával a lakosság fő jövedelemforrása a szőlőtermesztésből származik már, és a fejlődés töretlen volt az 1770-es évek végéig. A Habsburg Birodalom idején Szekszárd jó hírneve miatt sokan törekedtek itteni szőlőterületek megszerzésére.
A 18. század elején a bor után csak tizedet kellett fizetni a kilenced helyett, ez a rendelet pedig vonzotta a német telepeseket, akik több hullámban érkeztek. A század közepére megjelenik a héjon erjesztés, a bor pincében való tárolása, a szőlő karózása és a trágyázás is. A bor egyre jobban meghatározza a térség kereskedelmét.
A Napóleoni háborúknak köszönhetően a bor nagyon keresett árucikké válik, viszont a háborúk befejeztével 1815 után visszaesik a kereslet, de a német nyelvterületen elhíresült Szekszárdi vörösbornak megmarad a piaca. A 19. század második felében pusztító filoxérajárvány nagyon komoly károkat okozott a szekszárdi szőlőállományban.
A borvidék szőlőfajtái
Forrás: vinopedia.hu
