Magyarországon a finom bor állandó kísérője volt az asztali örömöknek. A magyar konyha zsíros, fűszeres, nehéz ételei száraz egészséges borokat igényeltek jó étrendi hatásaik miatt. Azonban nem csak a konyha, de a népgyógyászat is igényelte a bort.
A bor rengeteg ünnephez kapcsolódott: keresztelők, lakodalmak, adás-vételi szerződések. Szentségtörésnek számított ha valaki a felemelt poharat nem hörpintett ki teljesen.
Mátyás király nagy pártfogója volt a szőlészetnek és a borászatnak. Rengeteg külföldi ember szállt meg budai palotájában, nagyon szerették Mátyás király borait. Az urak lefekvés előtt borkülönlegességeket fogyasztottak. Gyömbérrel, szegfűszeggel vagy fahéjjal ízesített bort ittak úgynevezett álomhozó italként.
A magyar bor történelme
A magyar bor történelme a rómaiakkal kezdődik, akik Pannóniát az első században hódították meg és miként azt tették a ködös Germániától a napos Hispániáig civilizálták: utakat, városokat építettek, jog-rendszerüket és a szőlőt meghonosították. A magyar királyság megalapítását, s a kereszténység felvételét követően a kolostorok szerzetesei a hit mellett a borkultúra terjesztését is magukra vállalták: így lett a középkori és újkori Magyarország Közép-Európa legjelentősebb bortermelője.
Az első borvidéki besorolást és minősítést II. Rákóczi Ferenc rendelte el 1703-ban. Ezek szerint az egyetlen első osztályú borvidék Tokaj-Hegyalja volt, a többi magyar borvidék és szőlőtermőhely II, illetve III. osztályú besorolást kapott. A borvidékeket azóta sokszor és sokféle szempont szerint rangsorolták, illetve a hozzájuk tartozó településeket is. 1893-ban végérvényesen körbehatárolták a borvidéknek minősülő területeket, amit a trianoni békediktátum alaposan átírt.
A huszadik században már a nyitány is balszerencsét hozott. Elsőként, amolyan előjáték gyanánt, a filoxéra, az Amerikából Európába került gyökértetű pusztította végig az Óvilág és Magyarország szőlőültetvényeit. Majd az első világháború után, a Monarchia megszűnését követően a kis nemzetállamok szembenállása a szőlőtermelés gazdasági hátterét ásta alá. A végső csapást a második világháború után Magyarországra kényszerített szovjet rendszer jelentette. A tömegtermelés és a mennyiség bűvöletében a keleti, igénytelen piacokra szánt haszonnemű italok a magyar bor hírnevét és minőségét alaposan megtépázták.
A szovjet birodalom és a tervgazdaság összeomlásával az újjászületés sok szempontból igen látványos volt. Az első hullámot, még a nyolcvanas évek végén Villány, Szekszárd, Eger és Tokaj igényes, minőség-orientált kistermelői alkották. A kistermelőket hamarosan külföldi és magyar, szakmai és pénzügyi befektetők követték, először Tokajban, majd az ország többi vidékén, akik a modern technológia és a szakmai fortélyok meghonosításában játszottak fontos szerepet.
A Királyi Magyarország borvidékei
Ruszt-Sopron-Pozsony
Ruszt és Sopron borvidékeket nem kell külön bemutatni, aktív borélet folyik mindkét településen és környékén. Pozsonyból gyakorlatilag eltűnt a szőlő, már csak az emlékeit őrzik. Újraélesztéséről nem érkeznek hírek, és tudomásom szerint a szőlőtermesztésre alkalmas területek mára beépítésre kerültek.
Pest-Nógrád
Pest megye bortermelő települései elsősorban jelenleg a kunsági borvidékhez tartoznak. Ezek közül a települések közül Monor és a monori pincefalu örvend ismertségnek, ahol most már aktív borkultúra kezd kialakulni, sok programmal, fejlődő pincészetekkel.
Buda-Sas-hegy
Kiemelkedő vörösboros vidék volt, amely sajnos már nincs többé, és félek, hogy nem is lesz. A sas-hegyi, tabáni, budafoki szőlők folyamatosan tűntek el a XX. század folyamán, lettek áldozatai a városiasodási folyamatnak. Budafokon is már csak feldolgozás történik, termelés gyakorlatilag nem. Némi szőlő még található a kiskertekben, a Soós illetve a Kertészeti Egyetem tangazdaságaiban, de ezek sem jelentősek. A Budai Vár alatt kísérleteztek pár évvel ezelőtt szőlő telepítésével, ám teljes kudarc volt az eredmény.
Somlyó
A Somló újraéledése gyakorlatilag a szemünk előtt történik. Az itt lévő fejlődés bár lassú, de határozott és példaértékű.
Neszmély
Hilltop, Kamocsay Ákos és Szőllősi Mihály 2015. év bortermelője jellemzik ma a borvidéket.
Eger-Visonta
Az egri borvidék sem igényel külön bemutatást. A visontai hegyközség pedig már a mátrai borvidékhez tartozik. A visontai hegyközség 802 ha termőterülettel bír, de egyenlőre a magyar borpiacon megjelenő, jelentős szereplője nincsen. Reméljük, hogy a mátrai borvidék dinamikus fejlődése eléri ezt a területet is.
Abaúj-Miskolc
Az eredendően idetartozó területek becsatlakoztak a Tokaj-Hegyalja borvidékhez, ma már ide tartoznak. Elsősorban az Abaúj területeken folyik aktív és minőségi szőlészet és borászat. A napokban volt szerencsém egy fiatal pincészettől kóstolni Miskolcról egy tételt, ami igen ígéretesnek tűnt.
Szerednye-viszna és Munkács-nagyszöllősi
Szerednye-viszna és Munkács-nagyszőllősi történeti borvidékek a mai Ukrajna területén találhatók. Tudjuk, hogy sajnos, már-már létüket fenyegető gondokkal küzdenek, amelyek nem engedik boraik régi hírnevének visszaállítását. Ukrajnában aktívnak mondható borélet Beregszász környékén található. Itt készülnek kereskedelmi forgalomba is kerülő palackos borok.
Érmellék
A Partiumban járunk, a Kraszna és a Berettyó között, Nagyvárad közelében. Nagyvárad fontos központja az erdélyi boréletnek, ahol egyre több az esemény, tanfolyam is zajlik. A borvidéken valamikor a debreceni polgárok rendelkeztek szőlőbirtokkal, és aszú bort is. készítettek. Napjainkban 2-3 pincészet palackoz innen borokat. Kicsit északabbra a szatmári borvidéken működik a hazánkban is ismert Nachbil borászat.
Ménes-Magyarád
Mai néven Arad-hegyalja borvidék. Az egykor európai hírnévnek örvendő Arad-hegyen éled újra a kadarka, Balla Géza kezei között. Ha van határon túli borász, akit nem kell bemutatni az olvasóknak az Balla Géza. Borai bárhol kaphatók itthon, és a mester is rendszeresen tart az egész országban kóstolót.
Versec-Fehértemplom
Ez a borvidék a Szerb és a Román határ szomszédságában terül el, ahol a Duna belép Románia területére. Valahol a Verseci és a szerémségi borvidék határán működik a Nagy-Sagmeister borászat, akik 2-3 éve tűntek fel a magyar piacon is, és okozta meglepetéseket például a furmint rajongóinak.
Szerémség
A leghíresebb történelmi borvidékünk, ahonnan a reneszánsz idején a királyok bora került a palota asztalára. Ide érkezett meg a kadarka szőlő vándorlása során, és innen hódította meg az országot. Napjainkban Maurer Oszkár neve a legismertebb erről a vidékről. Maurer elsősorban fehér fajtákkal foglalkozik, és nagy energiát fordít régi fajták megőrzésére, mint a baktor, szerémi zöld, vagy a mézes fehér.
Erdélyrész
Itt elsősorban a bánati rész és a Küküllőmente az ismert. Mindkettőknek elsősorban a hagyományai élnek napjainkban. A bánáti részen működik egy igazi nagygazdaság, ahol komoly szőlészet és borászat folyik, ez a Recas Pincészet.
A tokaji, szekszárdi, pécsi-villányi, badacsonyi, Balaton-melléki történeti borvidékek ma is kiemelkedő fontosságú területeink, a magyar borászat kiemelkedő központjai, tartva magukat lassan 500 éves hagyományaikhoz.
Ehhez kapcsolódó tartalom:
forrás: boraszportal.hu