A bor minőségének a betakarított szőlőtermesztés az alapja. A bortermelő feladata, hogy a szőlőszemekben megtalálható értékes anyagok a mustba, borba kerüljenek, abban is megtalálhatók legyenek. Vajon hogyan lesz a szőlőből bor?
A borkészítés gyakorlatilag a szőlőben kezdődik. A bor minősége a szőlőültetvényekben dől el. Már a tavaszi metszés során úgy alakítják ki a szőlőtőkét, hogy az a kívánt minőségű és mennyiségű szőlőt teremje meg. Év közben a szőlő termésmennyisége az időjárás alakulásának függvényében még csökkenthető.
Szüret
A szüret időpontjának megválasztását általában próbaszüret előzi meg, de a tervezett szüretet az időjárás alakulása jelentősen befolyásolhatja.
A próbaszüret folyamán megmérik a szőlő legfontosabb paramétereit (cukortartalom, savtartalom). A termőhely, a fajta és a termésátlag jelölik ki a borkészítés lehetőségeinek határait. A szőlő nem utóérő gyümölcs, ezért a szüret és a feldolgozás között eltelt idő befolyással van a szőlő minőségére. Jó bort csak egészséges szőlőből lehet készíteni. A szőlő levelének, egészségtelen, nem kellően érett bogyóinak nem szabad a feldolgozóba kerülni.
Az egyes termékkategóriák készítéséhez más és más érettségi állapotú szőlőre van szükség. A pezsgő készítéséhez szükséges szőlőt még a teljes érés előtt leszedik annak érdekében, hogy a második erjesztés során keletkező további alkoholmennyiség, valamint az érlelés során lebomló savak miatt a pezsgő megőrizze harmóniáját. A teljes érés előtt leszüretelt szőlő cukortartalma még viszonylag alacsony, míg savtartalma magasabb a teljes érésben szüretelt szőlőhöz képest.
Teljes érettség
Teljes érettség előtt nem sokkal szüretelik az illatos fehérborok készítéséhez szükséges szőlőt, mivel az illatos (muskotály) fehérborok értékes íz- és illatanyagait, és a hozzá tartozó üde savakat csak így tudják minél teljesebben megőrizni. A teljes érettségben vagy kevéssel utána szüretelik az érlelésre is alkalmas borok szőlőit, színanyaguk és cserzőanyaguk miatt a testes vörösborokat adó szőlőket. A szőlő szüretét ebben az esetben már nem csak a benne mérhető cukor- és savtartalom fogja meghatározni, hanem a szőlő színanyagának és cserzőanyagának érettsége is.
Kései szüret
A szőlőszemek ősszel, késő ősszel töppedésnek indulhatnak, nemes penész boríthatja be a szemeket (aszúsodás). Jó évjárat esetén a túlérésben lévő szőlők cukortartalma tovább nőhet, illetve a szőlőben található zamatanyagok a bogyóban található víz fokozatos elvesztése miatt koncentrálódnak. A túlérés kivárása, a kései szüret általában nagyobb mennyiségű termés elvesztésével is jár, a szüret nagyobb odafigyelést igényel, amely a kései szüretből készített borok árában is megmutatkozik. Ilyenkor már nehéz a szőlő egészséges állapotának megőrzése. A kései éréshez száraz, mérsékelten meleg, de napos szeptemberi, októberi időjárásra van szükség (vénasszonyok nyara). Kivételes évjáratban jégbor is készíthető, amelyhez a szőlőt decemberben, januárban szüretelik le, és a mustot a szőlő fagyott állapotában préselik ki a bogyókból. A bogyók belsejében megfagyott víz a présben visszamarad, csak a nagyon magas cukortartalmú szirupszerű must kerül a pincékbe.
Magyarország adottságai elsősorban a fehérborok készítésének kedveznek, amely azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne világviszonylatban is figyelemre méltó vörösborokat készíteni.
forrás: Sztanev Bertalan – Bor kedvelők kézikönyve