Az Ezerjó egy igazi hungarikum, egy történelmi magyar fehérbor szőlőfajta, mely régóta kedvelt a Kárpát-medencében.
Tipikusan magyar, rendszertanilag a balkáni változatcsoportba tartozik, tehát autochton fajta, melyre jó marketinggel a világ is odafigyelhetne. A magyar fehérbor-kultúra új üdvöskéjévé válhat, hiszen férfiasan száraz, markáns savaival, hordózva, illetve üde, ropogós reduktív vonalban, valamint töppedt, aszús jellegű, kedvesen édes vonalban is egyaránt nagyot tud alkotni.
A szőlő tulajdonságai
Nem túl nagyszámú vesszőt nevel, tőkéje közepes vitalitású. Levele szív alakú, vastag szövetű, erősen hólyagos, fűzöld és karéjos. Őszi lombszíne sárga, leveleinek erezete vörös színű. Lugas- és magas művelést nemigen kedvelő fajta, gyalog- vagy támaszművelésre viszont egyaránt alkalmas. Viszonylag korai érésű, a globális felmelegedéssel együtt azonban érése kezd mindinkább előre tolódni. Fagy- és rothadás érzékeny, viszont bőtermő. Jól megtartja a savakat, ugyanakkor a szőlőszemek vékony héja segíti a nemes rothadást, vagyis az aszúsodás folyamatát. A bogyói nagyok, a fürtje nagyméretű, vállas, és tömött. A fagyérzékenysége miatt érdemes fagyvédett helyekre telepíteni, és a rothadás elkerülése végett széljárta területekre ültetni. Mentségére legyen mondva, az Ezerjó az esetleges fagykár után „megrázza” magát, és jól regenerálódik.
Az Ezerjó bora
Bora nem szűkölködik sem alkoholban, sem savakban, fanyar ízek, és jó savkészlet jellemzi. Mondhatni ezerarcú, reduktív ropogóssággal kifejezetten azonnali fogyasztásra termett változatait éppúgy megtaláljuk, mint a jól eltartható, hosszan érlelhető borokat. Markáns savak mellett zöldes fehér színnel fogad minket, az illatgazdagság nem sajátja. Tüzes karakterű, jó évjára3tban és megfelelő borászati manőverek után szépen kerekednek a savak, melyhez megfelelő testesség is járul.
Ehhez kapcsolódó tartalom:
