Reduktív borokról, vagy borkészítési eljárásokról a gyanútlan borfogyasztónak valamilyen homályba vesző kémia óra jut eszébe. A „vájtfülűbb” borivónak rögvest a könnyed, laza, ropogós, gyümölcsös fehérek, esetleg a vörösek és rosék ízelemei ugranak be.
Milyenek is a reduktív borok?
A reduktív bor az úgynevezett északi típusú bor, az oxidáció kizárásával átmentésre kerül a szőlőből a borba annak gyümölcsössége, frissessége. Tehát a borban a primer, vagyis elsődleges illat, ízanyagok lesznek az uralkodóak. Az ilyen borok színe általában halvány, zöldes árnyalatú – fehérborok esetében. Vörösboroknál sem a tannin és a nagy test dominál, hanem a könnyed játékos fűszeresség.
A reduktív borászati eljárás
Tekintsük át nagy vonalakban a reduktív borászati eljárást – a teljesség igénye nélkül – hiszen a téma több kötetnyi helyet is elfoglalhatna.
- A folyamat a szüret idején elkezdődik, már a leszedett gyümölcsöt kíméletesen kell kijuttatni a szőlészetből, ugyanis a mikrooxidáció már a sérült bogyókban megkezdődik, és ezzel értékes illat és zamatanyagokat veszíthetünk.
- Zúzás, bogyózás után a préselés is gyorsan lezajlik, és mehet a musterjesztés. Az erjesztő teret, az acéltartályt hermetikusan lezárjuk, és hűtéssel irányítjuk az erjesztést. Az erjedés során, ha nem alkalmaznánk hűtést, magasra emelkedhetne a hőmérséklet. Ekkor szintén az illat és zamatanyagok radikális csökkenésével számolhatnánk.
- Akár pár nap alatt is kiforrhat a must, a fajtától, illetve a borász szándékától függően. A levegő azért itt-ott érintkezik a feldolgozás során a borral, ám annál üdébb az italunk minél kevesebbet.
- A különböző borászati eljárások után a már kész borunk 3-6 hónapra újra acéltartályba kerül, míg a palackozásra sor nem kerül.
Ezért mondják sokszor, hogy „hordót nem látott bor”. Valljuk be, a jó minőségű boroknál – legyen az akár vörös vagy fehér – nem szitokszó a hordótlanság.
- Hirdetés -
Ehhez kapcsolódó tartalom: