0.7 C
Budapest
péntek, december 6
spot_img

Vajon miért koccintunk?

Akár azt mondjuk egészségedre, salute vagy kanpai a koccintás és az asztalköszöntés jelensége a világ minden táján az ünnepségek és a közösségi események központjában helyezkedik el.

 

Három lehetséges elméletet ismerhettek meg, ami talán magyarázatot adhat a poharak, serlegek és bögrék összekoccintásának rejtélyére.

1. elmélet – A gonosz szellemek távoltartása

A középkor nem csupán a borok, de a hiedelmek igazi „aranykora” volt. Könnyen lehet, hogy koccintási szokásaink ezekre a sötét időkre nyúlnak vissza, amikor az emberek valóban hittek a fekete mágiában, boszorkányokban és a gonosz szellemekben. Hogy távol tartsák a démonokat és a rossz energiákat, az emberek összekoccintották poharaikat, hogy a templom harangjait utánozzák vele. Más hiedelmek szerint Germán törzsek, az asztalhoz ütötték poharaikat, hogy elkergessék a szellemeket.

2. elmélet – Védelem a mérgezés ellen

Ez az elmélet is a középkorba nyúlik vissza, amikor még igencsak divatos volt ellenségeink poharába mérget tenni. A szóbeszéd szerint, a rosszakarók gyakran csempésztek mérget egymás italába, majd próbálták a legjobb színészi képességeikkel elkerülni a lebukást. Azért, hogy ez ne történhessen meg, kialakítottak egy új szokást, miszerint mindenki, aki iszik, összekoccintja a serlegét, hogy egy kis bor pont átcsöppenjen egymás poharába. Tehát, ha valaki italába korábban mérget kevertek, akkor az mindenkit igen kellemetlenül érintené.

- Hirdetés -

3. elmélet – Bor és kenyér

Valószínűleg ez a legszórakoztatóbb elmélet, amely egészen a 16. századig nyúlik vissza, ugyanis először Shakespeare a Windsori víg nők című művében lett feljegyezve ez a szokás. Ebben az időben az embereknél szokás volt egy szelet szikkadt kenyeret beletenni egy pohár borba. Ezeket a kenyereket megtöltötték, gyümölcsökkel és fűszerekkel is, így a kenyér igazán ízekkel teli és finom lett.

Az idők folyamán ez a szokás egyfajta ünnepséggé nőtte ki magát, és mindig az aktuális ünnepelt kapta meg ezt a szelet kenyeret (toastot), miközben a többiek italoztak. Így született meg a ‘toasting’ (azaz ünnepi köszöntő, koccintás) mint fogalom. Ez a tevékenység annyira népszerű lett a 17-18. szászadban, hogy külön Toastmesterekre lett szükség akik külön figyeltek ennek a lebonyolítására. Később oly mértékben átformálódott ez a szokás és az emberek olyannyira lerészegedtek a koccintások során, hogy egy időben sok helyen be is tiltották ezt a szokást.

 

Mindegy, hogy a gonosz szellemeket szeretnéd távol tartani, elkerülni egy mérgezést, vagy esetleg csak egy idegen cipőjéből szeretnél inni, fontos, hogy mindig mértékkel koccints!

 

Ehhez kapcsolódó tartalom:

 

forrás: vinolion.com

Kapcsolódó tartalmak

3,128LikeTetszik
2,070KövetőKövetés
- Hirdetés -

Legfrissebb cikkek