A Kékfrankos és a Magyarországon kevésbé ismert Szent Lőrinc szőlőfajták házasításából született osztrák kékszőlő fajta.
A Zweigelt 1920-ban Dr. Fritz Zweigelt munkájának köszönhetően született meg. A nagyfürtű, közepes méretű, vastag héjú bogyókkal rendelkező szőlőfajta gyors elterjedését annak köszönheti, hogy ugyan a kékfrankoshoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, ám annál jóval bővebben terem és kimondottan jó fagytűrő. Érési időszaka szeptember közepére tehető, általában a Kékfrankos előtt egy héttel.
Előfordulási helye
Jelenleg Ausztriában több, mint 6000 ha termőterülettel rendelkezik, elterjedésében nagy szerepet játszott Lenz Moser, aki maga is termesztésre ajánlotta a fajtát. Jelentősége a 2000-es évek elejétől folyamatosan nő. Ausztria legelterjedtebb kékszőlő fajtája, mindegyik régióban megtalálható, de különösen a Fertő tó környékén jellemző.
Hazánkban szinte minden vörösbort termelő vidékén megtalálható: Villányban, Szekszárdon, Egerben, Sopronban. tartalma hasonlatos a Kékfrankoshoz, de minősége sok esetben vetekszik vele.
A szőlő jellemzői
Középérésű, többnyire szeptember második felében szüretelik. Hibája, hogy bogyói olykor egyenlőtlenül színeződnek és érnek, s a fürtben parthenocarp zöld bogyók is előfordulnak. Erős növekedési erélyű. Nagy termésekre képes, bőtermő fajta, de a túl nagy termésből származó bor minősége szerény.
A fekvés iránt különösebben nem igényes. Tápanyagigényes, elsősorban a mély rétegű, tápdús talajokat kedveli. Viszonylagos fagytűrése a Kékfrankostól elmarad és rothadásra is hajlamosabb. Szárazságtűrése közepes.
A túlterhelésre kifejezetten érzékeny fajta. Aránylag kevés hajtást nevel, szellős, laza lombú, zöldmunka igénye mérsékelt.
Levele nagy, kerekded, sötétzöld, vastag szövetű, sima felületű, alig tagolt, záródó vagy zárt vállöblű. Levéllemeze hullámos. Levélszéle csipkés. Fonáka főleg az ereken serteszőrös, erei zöldek vagy enyhén piros árnyalatúak. Levélnyele halványpiros.
Fürtje nagy, kúp alakú, tömött, két, esetenként több elágazással.
A Zweigelt bora
A zwigelt szőlőből készült bor ízvilága, zamata, színe és tannin tartalma a Kékfrankoshoz hasonló, ám annál jóval bővebben terem.
Alkalmas mind fiatal, hordós érlelés nélküli borok készítésére, mind komoly hordós érleléssel létrehozott, igazi nagy borok alkotórészeként, akár fajtaborként is. Sokszor társa egyéb kékszőlőfajtáknak házasítással készített nagy boroknál
Az 1960-as évektől a nagyüzemi termelés egyik vezető fajtája lett. Változatos talajösszetétel mellett termeszthető, nincsenek különleges igényei.
Mivel évtizedeken keresztül csak a nagy terméshozama miatt használták, kevés termelőnél találkozunk igazán jónak mondható zweigelt borral. A nagy pincészeteket leszámítva nem is igen foglalkoznak vele annak ellenére, hogy erős hozamkorlátozás mellett élénk savainak, gyakorta cseresznyére és meggyre emlékeztető fűszeres illatjegyeinek és sima struktúrájának köszönhetően kifejezetten szép tud lenni.
Ehhez kapcsolódó tartalom: