Aki már volt borkóstolón biztos, hogy hallotta már a szakértőt beszélni fineszről, hosszú lecsengésről, mineralitásról. Sokszor nem érthető pontosan, hogy mit is jelentenek ezek a kifejezések, és mikor használjuk őket.
Ha borokkal foglalkozunk, rendszeresen találkozhatunk olyan boros kifejezésekkel, szókapcsolatokkal, melyek egy idő után lassan beépülnek a szókincsünkbe. Aztán amikor a borral még csak most ismerkedő barátoknak előadunk egy boros sztorit, azt vesszük észre, hogy a második mondat környékén elkezdenek kikerekedni a szemeik, a harmadiknál pedig már el is veszítették érdeklődésüket: túl sok.
Következzen 25+1 olyan boros kifejezés, amit a szakértők gyakran használnak.
1. Finesz
Míg a finesz a köznyelvben inkább furfangosságra, agyafúrtságra utal, a borok esetében teljesen mást jelent. Ha ezt hallod, akkor csupa jóra gondolj: egyediségre, eleganciára és harmóniára a borban.
2. Fajtajelleg
Szerencsére a szó jól körülírja jelentését: olyan illatokat és ízeket jelent, amelyek a bort adó szőlőfajtára jellemzőek, mint például a Sauvignon Blanc-ra a frissen vágott fű, vagy a Furmintra a birsalma. Így ha Furmintba szagolva érzel frissen vágott fűre emlékeztető illatot, akkor az biztosan nem fajtajelleges.
3. Feszes szerkezet
Ha a kortyban minden „egyben van” és a savgerincre szinte pattanásig ráfeszülnek az egyensúlyt biztosító összetevők: aromaanyagok, beltartalom, test, alkohol illetve vörösboroknál a tannin.
4. Savgerinc
A bor alkotóelemei közül a savtartalom az egyik legfontosabb, szinte tényleg ez adja a bor „gerincét”, azaz tartását. A savas ízt nyelvünk két oldalán érezzük, és általában minél fiatalabb a bor, annál magasabb a savtartalma – de természetesen a szőlőfajta is meghatározó. Ha egy bor jó savgerinccel rendelkezik és komoly beltartalommal bír, akkor biztosan hosszú-hosszú évekig eltarthatod, mert sokáig meg fogja őrizni frissességét. Mindannyian tapasztaltuk, hogy mi a különbség az épphogy érett és a túlérett gyümölcs között. Az épphogy érett gyümölcs savasabb és keményebb. A túlérett gyümölcs kevésbé savas és puha. Ezt a párhuzamot a borokra is ráhúzta a köznyelv, és a savas példányokat „keménynek”, a nem savasakat pedig „lágynak” kezdte hívni.
5. Tannin
A tannin az a bizonyos kesernyés, szárító érzés, amit akkor is érzünk, ha elrágjuk a szőlő héját vagy a magját. Ha nem túl tolakodó, és nem szárítja ki teljesen a szánkat, akkor viszont kifejezetten izgalmas, mert ettől tartalmasabbnak, szinte haraphatónak tetszik a bor. A tannin is lassítja a bor öregedését.
6. Egyensúly
Mit jelent az, hogy egy bor egyensúlyban van? Nehéz körülírni, legtöbbször csak érezzük, hogy a bor a szánkban és lenyelve is kellemes. Az egyensúly megléte illetve hiánya a sav, a tannin, a gyümölcs, az alkohol és a hordójegyek kapcsolatát illetve arányát fejezi ki. Ha túl sok az alkohol, akkor például forróságot fogunk érezni toroktájon. A hordós érlelés krémessé, vajassá teszi a bort (a túl sok hordótól teljesen elveszhet a gyümölcsösség), a sok tannintól keserűvé, a sok savtól fanyarrá válik. Ha az említett öt elem markánsan, de külön-külön egyik sem tolakodóan jelenik meg, akkor egyensúlyos borról beszélhetünk.
7. Extrakttartalom
A borban lévő extrakt, azaz szárazanyag/vonadékanyag nagyon fontos jellemzője a borról kialakult összbenyomásunknak. Több mindenből áll: szerves savakból, ásványi alkotórészekből, nitrogéntartalmú anyagokból, polifenolokból, kolloidanyagokból és esetenként cukorból. Ha az extrakttartalom magas, akkor a bor testes, azaz telt és gazdag ízű.
8. Oxidatív bor
A levegő jelenlétében érlelt bor (például az aszú és a sherry). A levegő vagy a hordó fájának pórusain, vagy a szándékosan nyitva hagyott dugónyíláson hatol be. E bortípusban kevesebb eredeti gyümölcsösséget találunk, mint a reduktív borokban. Élettartamuk általában hosszabb, mint a reduktív boroké.
9. Reduktív bor
10. Fermentáció (=erjedés)
11. Fenolos érettség
Bár a vörösborokban található polifenolok között a színt adó antocianinok jelentősége is nagy, az íz alakításban a legfontosabbak a tanninok. Ha a szőlőt nem teljes érésben szüretelték, aminek következtében a borban a tanninok túl erős összehúzó hatást keltenek, akkor beszélünk a fenolos érettség hiányáról.
12. Komplexitás
13. Hordós jegyek
14. Parfümös
15. Zöld illatú, vegetális
16. Mineralitás
Azaz ásványos jelleg. Akkor van ilyen egy borban, ha az illatában és ízében is gipszre, krétára, mészre, tűzkőre emlékeztető jegyeket vélünk felfedezni, a lecsengésben pedig enyhe sós ízt érzünk. Alapvetően a termőhely által és sokkal kevésbé a szőlőfajta, vagy technológia révén alakított tulajdonság.
17. Nagy potenciállal bír
A potenciál a bor fejlődési lehetőségét jelenti, azaz azt, hogy még tudjuk-e érlelni évekig, vagy sem. Ha nagy potenciállal bír, akkor évekig a pincében hagyhatod, mert semmi baja nem lesz a bornak – sőt. Ez abban az értelemben jelent értéket, ha felszálló ágon van jelen, ha viszont leszálló irányban van már, akkor nem érdemes tartogatni, mielőbb meg kell inni.
18. A bor koronája
Itt arról van szó, amikor a pohárban megmozgatott bor egy vékony rétegben a pohár falához tapad, majd keskeny csíkokban, íveket képezve lecsorog a falán. A jelenség létrejötte függ a cukor-, alkohol- és glicerintartalomtól is, azaz a bor viszkozitásától (vagy sűrűségétől).
19. Üres korty
Azt is mondhatjuk: nincs közepe a kortynak. Ez is furán hangozhat így elsőre (vagy másodikra), pedig egyszerű: nincs a borban karakter, nem érzel benne gyümölcsösséget, vagy éppen fűszerességet, sem testességet, vagy éppen savakat, a korty lapos, jellegtelen, semmilyen.
20. Dekantálás
A szó maga áttöltést jelent. Az idősebb és szűretlen boroknál a palack alján keletkezett üledék eltávolítására használják. A fiatalabb borok esetében levegőztetés céljából történik a művelet, így több oxigénhez jut a bor, jobban „kinyílik”, előjönnek a gazdag illat és zamatanyagok.
21. Buké
22. Hosszú lecsengés
A lecsengés mindössze azon ízek és érzetek összességét jelenti, amik a korty lenyelése után a szánkban maradnak, majd lassan elhalványulnak. Az intenzív és hosszú utóíz általában kiváló minőségre utal. (Például, a jó minőségű csokoládé lenyelés után is még hosszú percekig érződik a szájban.)
23. Terroir
A talaj minerális összetevői és a régió mikroklimatikus sajátságainak összessége. A terroir olyan pozitív kapcsolatot jelent az éghajlat, a talaj és a szőlőfajta közt egy korlátozott és jól meghatározott területen, melynek révén a befektetett emberi munkával olyan borok készülnek, amelyek egyedi jellegzetességei és jegyei jól felismerhetők.
24. Dűlőválogatás
Csak egy meghatározott fekvésből,egyetlen dűlőből származó bor. Egy dűlő nagysága 1 hektártól 100 ha-ig változhat.
25. Cuvée
A cuvée borok keverékborok, kiváló minőségű szőlőfajták vagy borok keverékéből áll. Hazánkban ilyen az Egri Bikavér, amely többnyire Kadarka, Kékfrankos, és Kékoportó keverékéből készül.
25+1. Csömöszölés
A szó egy nagyon fontos borászati tevékenységet takar, amelyet humorosan a borászok rendszeres testedzésének is hívhatnának. Amikor a szüretet követően a must a törköllyel (vagyis a szőlőbogyó szilárd részeivel, a szőlőhéjjal és a maggal) együtt erjedni kezd, az erjedésben lévő bor felszíne alá kell meríteni, nyomni a törkölykalapot. Miért is van erre szükség? A szőlőhéjban lévő szín- és ízanyagok – illetve tanin -, így tudnak kioldódni a borban, és ezáltal a bor még szebb és mélyebb színeket, zamatokat kap. Ezt a kemény fizikai munkából álló műveletet egy kifejezetten erre a célra készült eszköz, a csömöszölő fel-le mozgatásával végzik, méghozzá naponta többször is, hiszen a törkölykalapnak tartósan nem szabad a levegővel érintkeznie.
Ehhez kapcsolódó tartalom: