Egy termőhely értéke, sok szemponttól függ, mely befolyásolja az adott borvidéket. Számítanak a fagyok gyakoriságai, a termőhely talajának szerkezete, a termőhely vízellátottsága…
Egy termőhely értékelésének lehetnek szubjektív és objektív szempontjai egyaránt. Az objektív szempontok közé a termőhelyre jellemző időjárási körülmények, talajtani adottságok, domborzati viszonyok méréseken alapuló leírása tartozik. A szubjektív szempontok közé sorolható minden olyan tulajdonság, amely a termőhelyről származó borok érzékszervi tulajdonságai alapján értékeli a termőhelyet. A két szempontrendszer nincs egymással ellentétben, a legtöbb esetben egymást erősítik, kiegészítik.
Magyarországon a termőhelyek értékelésének objektív szempontjait a szőlő termőhelyi katasztere foglalja össze. A szőlő termesztésére alkalmas területek tudatos és szisztematikus felmérése az 1970-es években indult meg. Termőhelybe csak azok a területek tartozhatnak, amelyeket a szőlőtermesztésre való alkalmasság szempontjából felmértek és erre alkalmasnak találtak.
A termőhelyi alkalmassági vizsgálatok elsődleges feladata, hogy egy területről megmondja, hogy szőlőtermesztésre alkalmas-e vagy sem. A települések szőlőtermesztésre alkalmas területeinek összessége alapján hozták létre a borvidékeket.
A termőhelyi felmérés során több szempont együttes hatását veszik figyelembe, amelynek alapján a vizsgált terület értékét meghatározzák. A termőhely értékét pontszámmal fejezik ki, amely tájékoztatást ad arról, hogy a terület milyen mértékben alkalmas a szőlőtermesztésre. A termőhely kataszteri pontszámát egyre gyakrabban tüntetik fel a címkéken vagy említik meg borászok, amikor boraikat bemutatják.
A termőhelyi értékeléskor figyelembe veszik:
- A téli, tavaszi fagyok gyakoriságát,
- A termőterület talajának szerkezetét, alapkőzetét, típusát,
- A termőterület vízellátottságát
- A tengerszint feletti magasságot (a szőlő leginkább a 120 és a 300 méteres tengerszint feletti magasság között érzi jól magát, ami alól a környezet egyéb tulajdonságai miatt lehetnek kivételek),
- Az égtáji kitettségek (a dombok, hegyek északi oldalán csak ritka esetben lehet eredményesen szőlőt termeszteni, ilyen kivétel a Somló-hegy)
A felsorolt szempontok összességének értékelése alapján a termőterületeket I. és II. kataszteri osztályba sorolják. Az I. termőhelyi kataszterbe azokat a területeket sorolják, amelyek nagyon jó vagy jó fekvésű, jó talajú, nagyon jó vagy jó termésbiztonságú területek. A II. termőhelyi kataszteri osztályba tartoznak a közepes fekvésű, jó talajú, változóan termésbiztos területek. A II. termőhelyi kataszteri osztályba sorolt területeken fekvő szőlőültetvények termésének minősége évjáratonként jobban változik (pl.: téli, tavaszi fagyok, aszály, átlagosnál csapadékosabb időjárás kedvezőtlen hatásai, amelyeket nehezebb a szőlő művelésével az ültetvényben ellensúlyozni).
Minél nagyobb egy terület kataszteri pontértéke, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az onnan származó szőlőből készített bor a termőhelyi jellegzetességeit is magán viseli. A magasabb pontszámú területekről jellemzően jobb minőségű szőlőt lehet szüretelni, de a szőlő művelése is általában nehezebb.
forrás: Sztanev Bertalan – Bor kedvelők kézikönyve