Ha Planina Borház és Horváth Zoltán, elsőre talán a Prím. Meg a rozé és a siller, és természetesen a cirfandli.
A Duna határozza meg Mohács látképét, elvi szinten épp úgy, mint konkrét tárgyi valójában. A folyó mellett működtet vendégházat a mohácsi borász-közösség összekovácsolásán folyamatosan dolgozó borász, Horváth Zoltán. Bölcsész-diplomát szerzett, majd évekig zenész volt a Vujicsics együttesben, dolgozott horvát nyelvi tolmácsként, de történetének egy pontján arra ébredt rá: Mohácson szeretne minél jobb vörösbort készíteni.
Horváth Zoliék kézműves, családi borászatának neve Planina Borház: már a névválasztás is igazi multikulturális Mohács-környéki múltidézés sokácokkal, svábokkal, törökkel, magyarral. A Planina történetesen Mohács kitűnő adottságokkal rendelkező szőlőhegye (sokác nyelven), a sokácok pedig a Magyarországon – főleg a baranyai kisváros környékén – fellelhető horvátok egy népcsoportja. Véleményét így foglalja össze a kézműves borkészítésről:
„A kézműves termék fogalma nálam mindig egy kitűnő alapanyagból készült, szakmailag felkészült, kreativitással megáldott, hivatása iránt elkötelezett szakember által előállított, – a nagy átlagnál, iparinál – magasabb minőségű, egyediséget nem nélkülöző végeredményt jelent. A jó bor esetében ez az alapanyag nálam a megfelelően kiválasztott fajta (klón) megfelelő fekvésbe telepített és az adott borfajtához megfelelő terheléssel előállított termését jelenti. Ennek a termésnek az előállítása már önmagában is nagy feladat, hiszen sok kézi munkával, a tőkék terhelésének egyedi beállításával és a környezet lehető legkisebb szennyezésével kell hogy készüljön.”
A Pécsi borvidék
Hazánk egyik legmelegebb, legszárazabb és leghosszabb tenyészidejű termőhelye ez. Talaja mészkövön lerakódott lösz, meszes bemosódásokkal, legfelül barna erőtalajjal.
A napsütéses órák száma országunkban a legmagasabb, a lehullott csapadék mennyisége szinte itt a legalacsonyabb. A római korban adatokkal is alátámasztva bizonyítottan termesztettek már itt szőlőt. Legutóbb egy Mária Terézia korabeli hadászati térképen szembesültem vele, hogy ameddig a szem ellátott itt szőlőskertek volta. Levéltári adatok szerint a 19. század végéig – a filoxéra vészig – a kadarka volt a legfontosabb szőlőfajta. A hazaiból – ahogy nálunk a régi gazdák a kadarkát becézték – készült fehér, siller és vörösbor is.
Planina borház
A Planina Borház a térség egyik legstílusosabb címkecsaládjával egyedi hangulatú borokat készít. Céljuk, hogy a helyi hagyományok ápolásán túl a mai kor borfogyasztóinak is kielégítsék az igényeit. A királyleánykából illatos, könnyed fehérbort, a néróból és a kékfrankosból friss, illatos rozét, kékfrankosból, kadarkából, pinot noirból fűszeres, zamatos sillert míg a cabernet francból, sauvignonból illetve a kékfrankosból újhordós érleléssel nagy, testes vörösborokat készítenek. Jó évjáratban a cirfandli alkotja a desszertboruk alapanyagát.
További információkért látogass el a weboldalukra: www.planina-borhaz.hu
Vagy keresd fel a facebook oldalukat!
forrás: planina-borhaz.hu