Fröccsként vagy csak simán magában, a rozé Magyarországon különösen népszerű a borok között. Azt azonban, hogy miként készül, csak nagyon kevesen tudják.
A világon majdnem minden borvidék készít rozét. A tévhitekkel ellentétben viszont senki sem használ hozzá rózsaszín szőlőt. Néhány borász egyszerűen csak elkeveri a vörös- és fehérbort; mások miközben azon igyekeznek, hogy minél koncentráltabb vörösbort készítsenek, a csapolás közben egyúttal rozé bort is készítenek.
Mi is a rozé?
A rozé más néven rózsabor, kék szőlő fajták feldolgozásával készül. A lényege, hogy a kék szőlő héjában lévő színanyag a rövid ideig tartó héjon áztatás miatt csak kis részben ázik bele a borba.
Jellemzői
Színe a halvány rózsaszíntől egészen a világos pirosig terjedhet. Ez a szőlőfajtától és az áztatási idejétől is függ.
A rozék többsége manapság reduktív technológiával készül, amely egy igazi friss, ropogós gyümölcsös jegyeket igyekszik megtartani a borban.
Ivási hőmérséklete általában alacsonyabb még a fehérbornál is, 7-11 C fok között optimális. Ilyenkor jönnek legszebben a gyümölcsös jegyek. Kisebb tételekben, de lehet találkozni hordós érlelésű rozéborokkal is, ezek nem hivalkodnak annyira illatukkal, de kellemes, könnyed borélményt nyújtanak.
Hogyan készül a rozé?
Ahogyan minden a bor, úgy a rozé bor is a szőlődűlőktől kezdi meg rögös útját.
A rozébor előállításakor a bogyókat a kocsánytól feltétlenül el kell választani, mert együttes feldolgozás esetén magas csersavtartalmú, húzós bort kapnánk, amit a fogyasztó nagyon negatívan értékelne. A bogyókat össze kell roppantani, hogy a must el tudjon távozni a bogyóból. A rozé készítésére szánt szőlőt, illetve cefrét nem célszerű kénezni. A bogyózott, zúzott szőlőt kellő ideig héjon történő áztatásával érjük el a kívánt színanyag kioldását, majd elválasztjuk a mustot a többi alkotórésztől.
A léelválasztás időpontja a borász szaktudásától függ. Általában préselést nem, vagy csak igen alacsony nyomással alkalmaznak. Ennek következtében a rozé borok csak a színmustból készülnek, tehát csak a legértékesebb anyagok kerülnek bele a bogyóból.
A jó rozéhoz elkerülhetetlen a must tisztítása, melyet megelőzően mindig enyhe kénezést alkalmazzunk. A minimális kénmennyiség is már megakadályozza a nemkívánatos enzimatikus barnulást a mustnak, valamint csökkenti az élesztők vitalitását.
A hűtött erjesztés alatt különleges aromaanyagok képződnek amellett, hogy a szőlőből származó gyümölcsösség is megmarad, illetve ami még nagyon lényeges- az erjedési szén-dioxid megtartása, ami a bor frissességét adja. Ezekből következik, hogy végig, az erjedés befejeződése után is, arra kell törekedni, hogy minél kíméletesebben végezzük a kezeléseket, hogy ezeket a különleges aromákat, illetve a szén-dioxidot megtartsuk a borban.
A technológia fegyelem maximális betartása mellett lesz a rozéból az a BOR, amit várunk, vagyis egy fantáziadús, friss, üde, különleges ízvilágú, gyorsfogyasztási bor.
Fontos
A rozét a következő évjárat megjelenéséig el kell fogyasztani. Optimálisnak a szakirodalom a 10-12°C-on történő fogyasztást preferálja. Nyári hőségben természetesen alacsonyabb hőmérsékleten nyújtja az igazi élvezetet.
A rozé napjainkban egyre népszerűbb, s a gasztronómiában is igyekszik helyét megtalálni, széles skálán mozog a hozzá illő levesek előételek, saláták sora, de akár a sült húsok, sőt desszertek világába is be tud lépni. Nyári melegben pedig egyáltalán nem bűn, ha iszogatunk egy kis hamvas rozéból készült fröccsöt.
Ehhez kapcsolódó tartalom:
- Miért pont 0,75 literes a borosüveg?
- Hogyan lesz a szőlőből bor?
- Vajon számít honnan süt a nap?
- Mitől függ egy termőhely értéke?
Forrás: szupermenta.hu