2.8 C
Budapest
kedd, március 19
spot_img

Így készül a rozé

Fröccsként vagy csak simán magában, a rozé Magyarországon különösen népszerű a borok között. Azt azonban, hogy miként készül, csak nagyon kevesen tudják.

 

A világon majdnem minden borvidék készít rozét. A tévhitekkel ellentétben viszont senki sem használ hozzá rózsaszín szőlőt. Néhány borász egyszerűen csak elkeveri a vörös- és fehérbort; mások miközben azon igyekeznek, hogy minél koncentráltabb vörösbort készítsenek, a csapolás közben egyúttal rozé bort is készítenek.

Mi is a rozé?

A rozé más néven rózsabor, kék szőlő fajták feldolgozásával készül. A lényege, hogy a kék szőlő héjában lévő színanyag a rövid ideig tartó héjon áztatás miatt csak kis részben ázik bele a borba.

- Hirdetés -

Jellemzői

Színe a halvány rózsaszíntől egészen a világos pirosig terjedhet. Ez a szőlőfajtától és az áztatási idejétől is függ.

A rozék többsége manapság reduktív technológiával készül, amely egy igazi friss, ropogós gyümölcsös jegyeket igyekszik megtartani a borban.

Ivási hőmérséklete általában alacsonyabb még a fehérbornál is, 7-11 C fok között optimális. Ilyenkor jönnek legszebben a gyümölcsös jegyek. Kisebb tételekben, de lehet találkozni hordós érlelésű rozéborokkal is, ezek nem hivalkodnak annyira illatukkal, de kellemes, könnyed borélményt nyújtanak.

Hogyan készül a rozé?

Ahogyan minden a bor, úgy a rozé bor is a szőlődűlőktől kezdi meg rögös útját.

A rozébor előállításakor a bogyókat a kocsánytól feltétlenül el kell választani, mert együttes feldolgozás esetén magas csersavtartalmú, húzós bort kapnánk, amit a fogyasztó nagyon negatívan értékelne. A bogyókat össze kell roppantani, hogy a must el tudjon távozni a bogyóból. A rozé készítésére szánt szőlőt, illetve cefrét nem célszerű kénezni. A bogyózott, zúzott szőlőt kellő ideig héjon történő áztatásával érjük el a kívánt színanyag kioldását, majd elválasztjuk a mustot a többi alkotórésztől.

A léelválasztás időpontja a borász szaktudásától függ. Általában préselést nem, vagy csak igen alacsony nyomással alkalmaznak. Ennek következtében a rozé borok csak a színmustból készülnek, tehát csak a legértékesebb anyagok kerülnek bele a bogyóból.

A jó rozéhoz elkerülhetetlen a must tisztítása, melyet megelőzően mindig enyhe kénezést alkalmazzunk. A minimális kénmennyiség is már megakadályozza a nemkívánatos enzimatikus barnulást a mustnak, valamint csökkenti az élesztők vitalitását.

A hűtött erjesztés alatt különleges aromaanyagok képződnek amellett, hogy a szőlőből származó gyümölcsösség is megmarad, illetve ami még nagyon lényeges- az erjedési szén-dioxid megtartása, ami a bor frissességét adja. Ezekből következik, hogy végig, az erjedés befejeződése után is, arra kell törekedni, hogy minél kíméletesebben végezzük a kezeléseket, hogy ezeket a különleges aromákat, illetve a szén-dioxidot megtartsuk a borban.

A technológia fegyelem maximális betartása mellett lesz a rozéból az a BOR, amit várunk, vagyis egy fantáziadús, friss, üde, különleges ízvilágú, gyorsfogyasztási bor.

Fontos

A rozét a következő évjárat megjelenéséig el kell fogyasztani. Optimálisnak a szakirodalom a 10-12°C-on történő fogyasztást preferálja. Nyári hőségben természetesen alacsonyabb hőmérsékleten nyújtja az igazi élvezetet.

 

A rozé napjainkban egyre népszerűbb, s a gasztronómiában is igyekszik helyét megtalálni, széles skálán mozog a hozzá illő levesek előételek, saláták sora, de akár a sült húsok, sőt desszertek világába is be tud lépni. Nyári melegben pedig egyáltalán nem bűn, ha iszogatunk egy kis hamvas rozéból készült fröccsöt.

 

Ehhez kapcsolódó tartalom:

 

Forrás: szupermenta.hu

Kapcsolódó tartalmak

3,128LikeTetszik
2,070KövetőKövetés
- Hirdetés -

Legfrissebb cikkek