Egy több mint 130 éves múlttal rendelkező borfajtáról, nevezetesen az Egri Bikavérről osztanánk meg egy kis mesét, melyből kiderül, honnan is ered a név?
Az egri bikavér – a tokaji mellett – legismertebb borunk külföldön. Nagy népszerűsége, kiváló minősége, készítésmódjának „titokzatossága”, bikavér elnevezése mindenkor foglalkoztatta az emberek fantáziáját, és ezért számos monda, legenda fűződik ehhez a borhoz.
Íme egy a sok közül, amely a XVI. században, a török időkben, az egri vár ostroma idején játszódik.
Harmincnégy napja folyt már az elkeseredett harc, a törökök ágyúi ontották a tüzet, de Ali basa juhakolnak nevezett vár hősiesen dacolt a százszoros túlerővel.
A törökök összpontosított támadásra készültek, a fantáziált, fehér sapkás janicsárok tízezrei sorakoztak a döntő rohamra, melynek eddig egyetlen magyar vár sem tudott ellenállni. Több órai rohamozás után megingott az ellenállás, a lelkesedés és hősiesség már nem tudta pótolni az elesetteket a várfal egyes pontjain. Mind nagyobb tömegben jelentek meg a falon a lófarkas török zászlókat vivő akandzsik, s a mind sűrűbben hangzó Allah kiáltások már-már győzelmi üvöltéssé erősödtek. Ekkor a fáradó magyar katonák erősítésére Dobó István várkapitány megnyitotta a borospincéket.
A misztikumra amúgy is hajlamos törökök között páni félelem lett úrrá, mert a vérszínű folyadék vörösre festette a védők szakállát, sőt olykor még páncéljukat is, akik ivás után újult erővel, félelmet nem ismerve vetették magukat az ostromlókra. Hiába volt az agák biztatása, a támadók meginogtak, s azt beszélték, földöntúli erőt ittak a védők. Szájról szájra járt a hír a rémült törökök között: a magyarok bikavért isznak!
Ettől váltak olyan erősekké és vadakká, mint a bikák. Abba is hagyták az ostromot, megtagadván basáik parancsát.
Ehhez kapcsolódó tartalom: